Az alább olvasható recept alapja eredetileg egy észak-afrikából származó Tajine de canard, de kicsit megvariálva és átalakítva Európában is elkészíthető, kacsamellből is. Éljen a fúziós konyha!

Hozzávalók (kábé négy személyre):
2 kacsamell
1 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
40 dkg friss, vagy 20 dkg szárított füge
1 tk méz
2 dl portói
1 tk gyömbér
1 tk kurkuma
1 tk fahéj
1 tk egész római kömény

    Naszóval. A kacsamelleken lévő bőrt rombusz alakban bevagdossuk, majd forró serpenyőben mindenféle egyéb hozzáadott zsiradék nélkül kisütjük belőle a zsírt. Lehetőleg minél több zsírt próbáljunk meg kisütni, anélkül, hogy odaégetnénk a mellyet. Ha ezzel megvagyunk, a melleket vegyük ki, a zsírt öntsük ki a serpenyőből (és tegyük el kacsazsírnak). Egy minimális mennyiséget azért hagyjunk benne, ebben a nagyon apróra vágott vöröshagymát a római köménnyel és a fokhagymával pirítsuk meg. Ha kész, tegyük vissza a mellyeket, bőrrel felfelé, öntsük fel annyi vízzel, hogy majdnem ellepje az állatot, de a bőre ne érjen bele a vízbe. Ez fontos mozzanat. Adjuk hozzá a gyömbért és a kurkumát, sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt kis lángon kb. egy óráig pároljuk. Közben a fügét daraboljuk fel és áztassuk be a portóiba, egy óra elég is lesz neki.
    Ha lejárt az idő, a kacsamellet, ami remélhetőleg már jól megpuhult, tegyük kb. 10 percre 200 fokra előmelegített sütőbe, de csak addig süssük, amíg a bőre ropogós és vörös nem lesz, különben kiszárad. Közben a levet (amiből kivettük a szárnyast) tovább forralva hozzáadjuk a fahéjat és a mézet, elkeverjük, majd beleöntjük a fügét a portóival együtt. Elkeverjük, és addig forraljuk, amíg jó állagú mártást nem kapunk. A végén még egy kis frissen őrölt borssal megdobjuk.
   Ha minden kész, a kacsamellet pár percet pihentetjük, majd felvágjuk és legyezőszerűen elrendezzük, ráöntjük a mártást, és pitát fogyasztunk hozzá (recept itt olvasható).

Jó étvágyat gyerekek!