Szombat este épp hosszasan készülődtem egy üveg Tempranillo társaságában, hogy nekiinduljak a belvárosi szórakozóhelyeknek annak reményében, hogy találkozom következő excsajommal, amikoris a TV2-re kapcsolva belenéztem ebbe az Uri Gelleres baromságba. Nem voltak röpködő, sem elgörbült tárgyak, semmi sztárvórzos energiasugár, semmi megmagyarázhatatlan esemény. A legmegmagyarázhatatlanabb dolog az volt az este folyamán, hogy a Gödör, Szóda, Szimpla, Kuplung, Szilvuplé, Soho, Piaf, Moulin Rouge, Kempinsky, Óbor és Múzeum meglátogatása során egy jó csajjal sem találkoztam reggelig.

Azt tudjuk, hogy ez egy showműsor, és addig, amíg vannak olyan szerencsétlenek, akik emeltdíjas sms-ekben szavaznak a tévében látható hülyegyerekekre, megéri ilyeneket csinálni. De miért kell ennek ennyire gagyinak lenni? Meg kell mondanom, csak az első 2-3 versenyzőt (illetve „kiválasztottat”) néztem végig, de amit csináltak, az inkább volt béna bűvészmutatvány, mint nagy misztikus dolog. Egyébként is, miért kell mindenkinek hülye angol művészneveken futni? Kovács József nem lehet Uri Geller utódja? A csávókat felvezető kisfilmek túldramatizált narrációja ("megkíséreljük uralni az időt" és hasonlók) pedig már az elviselhetetlenség határát súrolta. És mi a faszért kellenek „sztárvendégek” ebbe a műsorba? Mondjuk róluk legalább kiderült, hogy egyikük nem tudja leolvasni a mutatós órát…