Mondta Dr. Henry Jones Jr., miközben egy Harley Davidsonnal végigrombolt az olvasótermen egy nyálas James Dean imitátor társaságában. Meg azt is mondta, hogy Gordon Childe-ot kell olvasni, mert ő terepen dolgozott. És ennyiben merül ki az Indiana Jones és a kritálykoponya királyságának régészeti tartalma. De nem baj.

Ugyanis egy Indiana Jones-filmnek nem kell sem történelmileg hitelesnek, sem realisztikusnak lenni. Azt még Spielberg sem tudná eladni, hogy Gyapán kibontjuk az ötszázadik neolit gödröt, miközben a munkások folyamatosan kecskebaszónak titulálják egymást. El lehet viszont adni az autós üldözést, ufókat, szovjet titkosügynököket, dzsungelt, rakkendrolt és persze a klasszikus Indiana Jones fílinget, még akkor is, ha mindez annyira unalmas és harmatgyenge forgatókönyv köré van felépítve, hogy Indy nélkül még hétfő esti ertéelklubbos filmnek is kevés lenne. És miért jó mégis? Mert senkit sem a forgatókönyv érdekel, hanem a kalap, az ostor, és a „tűdüdüttűűűű tűdüdűűű”.

    Nem tervezem hosszan ismertetni az Indiana Jones 4.-et, mert ez az a film, amit úgyis mindenki meg fog nézni, akárki akármit is mond vagy ír róla. Bármennyire is illene most jól lefikázni, hogy mennyire szar, a korábbiak jobbak voltak, stb., nem teszem, mert ha átsiklunk bizonyos elemeken, akkor tényleg egész jó a film. A bizonyos elemek közül a legnehezebb valószínűleg az Indy fiát játszó Shia LeBoeuf-ön lesz a átsiklani, ugyanis nagyon nehéz elképzelni, hogy lehet a betonkemény Jonesnak és a szintén kemény csaj Marionnak ilyen nyálas gyereke. Biztos az amerikai rakkendrolkultúra tehet róla, ami egyébként a film – legalábbis a film első felének – egyik nagy erőssége. 1957-ben járunk, kurva jó ámerikai kocsik, jó zene, és a klasszikus hidegháborús hangulat. Ettől, és a szovjet ellenségtől a film kicsit James Bondosan indul, de ez még mindig jobb, mint amikor átmegy Csillagkapuba. Nem részletezem miért, majd meglátja mindenki…
    A film legnagyobb negatívuma a kicsit vontatott történetvezetés, ugyanis a jelenetek nagy részét eléggé túlhúzták. Jobb lett volna kicsit több eseményt és helyszínt belesűríteni ebbe a kb. 2 órába, nem pedig 15 perces üldözéses jelenteket gyártani. Ettől függetlenül látványilag tényleg tök jó a film, és ez mindenképpen elmondható a szovjet főgonosznőről is, aki a szürke katonai zubbonyban is úgy néz ki, hogy engem bármilyen eszközzel kivallathatna. Nem mondható el ez Marionról, aki felett rendesen eljárt az idő, a közeli képeken kb. Indy anyja lehetne, nem pedig a nője. Indiana Jones viszont továbbra is kemény, néhány, a korára vonatkozó poéntól eltekintve abszolút hozza a korábbi formáját, sőt ő a filmtörténelem második embere Jack Bauer után, akire lebasszák az atomot és nem történik semmi baja, hála a kiváló 50-es évekbeli ólomhűtőnek. A korábbi Indiana Jones filmekkel összevetve a Kristálykoponya királysága leginkább a Végzet templomához hasonlít, egyrészt mert nincsenek benne nácik, másrészt mert nem annyira történelmi jellegű ereklyékről szól, mint a Frigyláda vagy a Grál. Lehet, hogy Attila koporsója jobb választás lett volna, persze ha az amerikaiak tudnák, ki az az Attila.
    Egy szó, mint száz, fogadjátok meg Jones professzor tanácsát: ki a könyvtárból és irány a mozi!