A kísérleti régészetről mindenkinek íjak és negyed fürdőszoba méretű félig földbe mélyített házak jutnak eszébe, pedig sokkal izgalmasabb dolgokat is lehet rekonstruálni, például sört!

Pontosan ezt tették a Cambridge-i egyetem régészei is a skót Courage sörgyár közreműködésével. A száraztorkú kollegák Nofretiti naptemplomának feltárása során egy kiterjedt konyhakomplexumban sörfőzés cáfolhatatlan nyomaira bukkantak. Sikerült kielemezni a megmaradt magvakat és az edények alján maradt 3.250 éves sörmaradékot, sőt még a helyi kút vizét is megvizsgálták. Sírfestmények és hieroglifák áttanulmányozása, továbbá mintegy 10 sörfőző helység feltárása után elég adat állt rendelkezésre a tudományos rekonstrukcióhoz, amelyre az egyetem laborjában került sor.

A sörfőzők az árpa mellett egy ősi gabonafélét, tönkebúzát (Triticum dicoccon), továbbá koriandert és Nílus vidéki gyógynövényeket használtak a nemes művelethez. Az eljárás nagyon hasonlított a maihoz. A pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat azt mutatta ki, hogy a magmaradványokban a keményítő helyén kis lyukak vannak, ami arra utal, hogy a mag kicsírázott és a felszabaduló enzimek a keményítőt cukorrá alakították. Néhány szem megduzzadt és egymáshoz tapadt, amit a főzés hatása. A gabonát tehát csíráztatták, majd hevítették, így malátát kaptak, de az erjesztés előtt még egy adag hevítetlen malátát is adtak a keverékhez. Komlót nem használtak, helyette tönkebúzát kevertek az árpa közé, így nem keserű, hanem édes, gyümölcsös ízű italt nyertek. Az erejével mindenesetre nem lehetett probléma, mivel a rekonstruált sör 6%-os volt, bár a kutatók szerint az eredeti valamivel gyengébb lehetett.