Azt hiszem, mielőtt belevágnánk az események sűrejébe, a cím némi magyarázatra szorul. Miután most énreám hárult az a megtisztelő feladat, hogy a meccsről egy összefoglalót készítsek, kicsit elbizonytalanodtam. Nem tudom ugyanis, bármennyire is próbálkozom, a rendkívül kalandos mérkőzés eseményeit azok teljes valóságában visszaidézni, ami valószínűleg a lélekjelenlétem bizonyos fokú hiányosságával magyarázható.

Nos, kezdjük az elejénél. A csapatot már a bemelegítésnél két rendkívül ritka társ fogadta Balogh és Farkas személyében. Roland csak az utolsó pillanatban került ki a kezdők közül, mivel pont a meccs elindulása előtti másodpercben robogott be a pályára Szabó, a csapatkapitány. Ez utóbbi esemény azonban cseppet sem kedvetlenítette el a kiszorult sporttársat, hanem inkább a partvonal menti bekiabálásokra ösztönözte. A meccs első félidejében a Zalagyöngye csapata dominált. Végig támadtunk és az ellenfélnek gyakorlatilag nem volt helyzete. Mindennek azonban az lett az eredménye, hogy Juhász passzát az aljas ellenfél, minden előzetes figyelmeztetés nélkül elcsípte.

Jött is egyből a kontra, amit a védők mögül kibújó sunyi csatár kíméletlenül bevágott a védtelen Rupnik hálójába. Gól, 1-0. Micsoda tragédia! Most mi lesz? Vajon összetörnek a fiúk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetett magában mind a 3 szurkoló a szünet pillanataiban. Térfélcserét követően azonban fordult a kocka, és érvényesült a papírforma. Tanítani való gólokkal előbb Szabó (2), majd Petrik (alias Szentandrási) és Bartus (aka Mesterházy) is betalált. Szót kell még ejteni a remekül helytálló Ordasról is, akinek a végén a fejesgólját csak a balszerencse akadályozta meg.


A hitelesség kedvéért meg kell említeni, hogy a Zalagyöngye kapujának is megrezzent egyszer a hálója, ám mivel abba a bedobásba senki nem ért bele, a gól érvénytelen volt. Hála az égnek! Érdekességként hozzáteszem, hogy az ellenség hullott, mint a pelyva, ami azonban nem a győztes védők kíméletlen munkájának volt köszönhető, hanem az ellenfél szerencsétlenségének. Szegények ugyanis állandóan félreléptek, aminek hála könnyeiket visszafojtva bicegtek le a partvonalon kívülre. Így volt, nem így volt, égből pottyant mese volt!