Pár alapadat a hétvégi meccsekhez, élvezettől és frappánsságtól mentesen. Kofolától kiszívtunk, 3-1-re legázoltak.
Az első 15 percét a meccsnek négy emberrel (Laci, Sanyi, T. András [BD szerepében], valamint én), és egy kapussal (a mindig látványosan védő Kaszás Adalbert) oldottuk meg, sorra dolgozva ki a helyzeteket és ziccereket, melyek rendre el is akadtak Kanyókapus különböző testrészeiben (természetesen K. A. sorra mutatta be ritkán látható, remélhetőleg jutúbra a köz épülésére hamarosan felkerülő védéseit). 0-0 volt az állás, mikor Máté berobogott a pályára, kiegészültünk. Másodperceken belül borult a papírforma, a Kofola egy szerencsés góllal vezetést szerzett, amit a második félidő elején egy tömegjelenetes góllal megtoldott. Valaki berámolta tőlünk a szépítő találatot, azonban érkezett a kegyelemdöfés egy valóban szép akció keretében.Tanulságok:
- ha mi emberhátrányban vagyunk, az ellenfél ezt nem veszi figyelembe
- szombatonként három csapattag együttes alvásideje tesz ki egy átlagos alvásidőt
- ha valaki elesik, a bíró fúj, ha nem esik, nem fúj (szabálytalanságtól függetlenül)
Nekikeseredésünkben, és a fociba belefáradva, kitömtük 8-2-re a Kopa Kőbányát, ami nem nagy eredmény, de nagyon jól esett. Kalli (akivel kapcsolatban T. András cserekepusunkkal egyetértünk abban, hogy mi nem vetődnénk ekkorákat betonon) kivételével mindenki rúgott gólt. SzabóD pl hármat is, BartusD nevét nem is említve, aki időközben csodálatos (szekrény)szereléseket is mutatott be. Az összjáték pazar volt, a cselek bejöttek, néha még védekeztünk is. Ja és, ezen a meccsen egy normális bíró fújt.
Utolsó kommentek