Az archeológusokra azonban mégsem érdemes drága dísznövény- reklámspotokat fecsérelni: márciustól ugyanis - ha minden rend szerint megy - jó vándorcirkuszos módjára felpakolunk, és akár heteket, hónapokat töltünk házon kívül, míg sanyarú sorsú növényeink garantáltan paffra mennek a 40°C-os lakásban (már ha nincs egy gondos anyukánk/apukánk/szomszédnénink, aki vállalja helyettünk a zöldségek egyéb úton való kidöglesztését). Létezik azonban a szobanövényeknek néhány jeles képviselője, amelyek nagyszerűen alkalmasak régész-gaznak: ezek ősztől tavaszig tehetik zöldebbé lakásunkat, tisztábbá a levegőnket és simábbá ráncainkat, figyelembe véve a beltéri növénytakaró sok helyütt hangoztatott széleskörű terápiás hatásait. Mire pedig ismét forróvá válik talpunk alatt a beton, és felhangzik a leendő autópálya-nyomvonalak hívó szava, már aligha lesz gondunk téli zöldségeinkre – hogy melyikre miért, az a továbbiakban kiderül.

A ciklámen a virágos standok őszi-téli üdvöskéje, amely valami érthetetlen tér-idő-anomália következtében szép hazánkban épp októbertől márciusig virágzik. Állítólag évelő növény, vagyis nem kellene lemondanunk róla tavasztól őszig sem, régészek lévén azonban ez az időszak eleve kiesik, úgyhogy – ha nincs kire rásóznunk a rügyfakadásra már igencsak vigasztalan látványt nyújtó zöldséget - felesleges is bármiféle bonyolult túlélőmódszert kiötölnünk, hogy, látszólag teljesen akarata ellenére, életben tartsuk ciklámenünket. Jövőre úgyis kapunk másikat. Ahhoz azonban, hogy télen gyönyörködhessünk benne, még át kell ugranunk egy, a cirkófűtés és a szuperbiztos nyílászárók korában meglehetősen magasnak tűnő akadályt: a ciklámen ugyanis állandóan nedves földben, maximum 16°C-os, napos, szellős helyen érzi jól magát. Olyannyira, hogy ennél magasabb hőmérsékleten és kevésbé locsolva pillanatokon belül csúfos és látványos kínhalált szenved, szóval ha nincs kellemesen párás levegőnk és jóféle huzatos ajtónk-ablakunk, már a beszerzéstől számított 3 héten belül megszabadulhatunk a ciklámenápolás komoly felelősségétől. Ideális növény azoknak, akik (legalábbis télen) nem szívesen szöszmötölnek nedves földgöröngyökkel, és nem okoz számukra lelkiismereti problémát a passzív részvétel egy élőlény pusztulásában.

A „kellemeset a hasznossal”-elv elsőrangú képviselői a manapság egyre könnyebben és nagyobb választékban hozzáférhető különféle fűszernövények. Ha ugyanis lusták vagyunk begyűjteni-mosogatni-felvagdosni a kisebb-nagyobb levélkéket (bár kevés jobb dolgot tudok elképzelni, mint a friss petrezselyem- vagy bazsalikomaprítás… na jó azért van egy pár), és inkább a jól bevált Vegetánál maradunk, a változatos külsejű haszongazok akkor is jól mutatnak a konyhaablakban. És ami még fontosabb, segítségükkel simán előadhatjuk a haverjainknak a kifinomult ízlésű gourmandot, akik ezek után borzasztó menőnek tartanak majd bennünket. Amennyiben mégis vállaljuk a (legalábbis átmeneti) fűszernövény-nevelés amúgy nem túl súlyos gondját, ki ne felejtsük az alapkészletünkből az eleve kiváló (=egynyári) régész-gazt, a paradicsomos ételekhez nélkülözhetetlen bazsalikomot, továbbá a gombás kajákat megbolondító kakukkfüvet, vagy az olívaolajas halpác alapjául szolgáló, amúgy túlélőnövényként is közismert rozmaringot! Színesítésnek pedig megteszi egy cserép chilinövény. Ahhoz, hogy egész télen legyen mit tépkedni, egy kicsit azért oda kell figyelnünk növénykéinkre, a komolyabb erőfeszítést azonban a cég, amely legtöbb közértben kapható fűszernövényeket „gyártja”, már megspórolta nekünk: a csomagoláson feltüntetett webcímen nem csak felhasználási, de alapvető gondozási tippeket is olvashatunk. Ha fűszernövényeink valami úton-módon mégis idő előtt elhaláloznak, ne csüggedjünk! Tartsuk észben: egy cserép gazzal kevesebb, amit Marika, a szomszédnéni pusztít ki helyettünk a nyáron ÉS a boltokban kapható magoncok többsége eleve 1-2 hónapra van „hitelesítve”, vagyis akkor is elpatkol, ha nem legeljük le teljesen, nem öntözzük agyon vagy szárítjuk kővé. És különben is, fogyasztói társadalom van, csak besétálunk a Verebes Tecsóba vagy más illusztris giga-ábécébe, és máris ott virít a konyhaablakban az új, friss és erőtől duzzadó haszongaz.

Íme még egy dísznövény, amelyet speciális tulajdonságai tesznek tökéletes régész-gaz-jelöltté. A krizantém ugyanabban a genetikai rákfenében szenved, mint a ciklámen: tudniillik ez is ősszel áll neki virágozni. A dologhoz a mindentudó kertészeti honlapok szerint a napok hosszának és a fényviszonyok változásának is köze van, ezek az összefüggések azonban már felül állnak egy becsületes régész felfogóképességén (nem véletlenül vagyunk bölcsészek, vagy mi). Október végén, november elején valósággal elárasztják a virágos standokat és boltokat a kicsi, nagyobb, mégnagyobb, sárga, bordó, lila, hupikék és neonzöld, szálban álló vagy tetszetős gömböcre metszett krizantémbokrok. Minden bizonnyal ennek a (szerencsétlen?) kronológiai egybeesésnek tudható be az a kissé morbid tény, hogy az említett zöldség az egyik legkedveltebb temetői virág. Aki azonban képes lélekben felülemelkedni ezen a kellemetlen apróságon, annak sok örömet okozhat egy duci rózsaszín, vagy nagy fejű napsárga krizantémcsokréta. A ciklámenhez hasonlóan a krizantém is a hűvös lakást kedveli, locsolni viszont koránt sem kell olyan bőszen, mint az előbbit (szóval ideális a rezsivel spóroló csóró régészeknek). Ha lusták vagyunk napról-napra gondoskodóan bizgerdálni – márpedig kinek van erre energiája, most őszintén? -, növénykénk előbb-utóbb óhatatlanul nekiáll felkopaszodni. Kétségbe azonban nem kell esnünk, ugyanis két, gazdaságosabbnál gazdaságosabb lehetőségünk is van: 1. a megfelelő magasságban levágjuk a virágszálakat és vázába állítjuk őket – a krizantém ugyanis vágott virágként elképesztően tartós, meg se látszik rajta az enyészet legalább 2 hétig, és a vize nem büdül be, még ha el is felejtjük kicserélni. 2. legyőzve viszolygásunkat és engedve józan pénzügyi érzékünknek, kivisszük zöldségünket a temetőbe és elplántáljuk valamely megboldogult felmenőnk (vagy valaki más felmenője) sírján, ahol a szomorú gyakorlatnak megfelelően még ugyanazon hónap folyamán tutibiztos elcsórják. De ha mégse kél lába, akár megmarad, akár kipusztul a jövőben, nekünk már akkor sincs több gondunk rá, hiszen nagylelkűen megajádékoztuk vele a kiválasztott sírkert kiváló kertészgárdáját.
Mindenki elégedett.