Sajnos szombat munkanap lévén, csak a csapat léhűtő tagjai (Lajos, Máté, Sanyi és jómagam) jelentek meg a Beac betonján reggel 9-kor. BD mindennemű igérgetése ellenére sem érkezett meg, telefonja kikapcsolva, így már a meccs előtt nehéz helyzetbe kerültünk. A rendkívül „sportszerű” ellenfél, nemcsak azt nem engedte, hogy az előttünk pályára lépett Kofolából mezőnyjátékost igazoljunk, hanem abba sem mentek bele, hogy 4 a 4 ellen jáccunk (mi a JÓFEJ csapat, ezt nemegyszer bevállaltuk régebben). A végig segítőkész Kofolától így csak a kiválóan védő Kanyó kapust igazoltuk le a meccs idejére.

A csapat ennek megfelelően két felfutó, irányító hátvéddel (Lajos és Sanyi) valamint két védekező, hátrafutó csatárral (Máté és én) állt fel a bunkók (na jó, lehet, hogy szimplán csak győzni akartak) ellen. A taktikai táblán, már ha lett volna nálunk ilyesmi, ez valahogy így nézett volna ki:

A játéktudásban csapatunk tagjait MEG SEM KÖZELÍTŐ ellenfél értékelhető momentum nélkül, három fölöttébb SZERENCSÉS lövésből szerezte góljait. Csapatunknak még az emberhátrány ellenére is 5-6 komoly helyzete volt. A vereség így egyértelműen az egyenlőtlen kűzdelem okozta izomfáradtság, a komolytalan otthon alvó illetve a túl sokat dolgozó csapattagok számlájára írható. A mérkőzés utáni érthető rosszkedv során felmerült BD csapatból való végleges kizárása, amit végül csak azért nem tettünk meg, mert azért mégiscsak tanársegéd. Jövő héten a tanszéki szuperrangadó következik a Kofola ellen (szombat, 8:15). György Laciék szombati rendkívül sportszerű és segítőkész viselkedése ellenére is borítékolható, hogy a régészeti tanszéken jelenlévő egészséges versenyszellem nem fog barátságos hangulatú mérkőzést eredményezni. Persze akkor nem is beszélhetnénk rangadóról.