Mivel a Madaras Teszkó tavaszi brokkoli-akciója jóvoltából bőven el voltam látva a „zöld karfiollal”, nem volt kérdés, milyen alapanyaghoz nyúlok elsőként. Az ötlet alapjául egy amúgy meglehetősen vérszegény „brokkolival töltött canneloni”-recept szolgált, ami itt-ott feljavítva végül egészen használható lett. Én az egyszerűség és a változatosság szellemében lasagnét választottam, de akinek van cérnája canellonikat töltögetni, a látvány kedvéért megteheti.

Ami kell hozzá:
40-50 dkg darálthús
kábé ugyanennyi brokkoli
só, bors, 2-3 gerezd fokhagyma,
szerecsendió, paprika kakukkfű,
oregánó, egy kisebb fej vöröshagyma
4 dl tej
fél doboz lasagne
reszelt sajt a tetejére 
+ besamelmártás:
2 evőkanál vaj/margarin,
2 evőkanál liszt, 4 dl tej,
szerecsendió

    Először a megtisztított, lehetőleg minél kisebb darabokra vágott brokkolit tesszük fel egy kevés felolvasztott vajon pirulni, majd aláöntünk egy kevés vizet és fedő alatt pároljuk, míg rendesen megpuhul. Ha fagyasztott alapanyagból dolgozunk, víz se kell, a kiolvadó brokkoli elég levet enged magából a gőzfürdőhöz. Amikor a brokkoli megpuhult, célszerű krumplinyomóval összetörni, hogy egységesebb legyen majd a húsos massza, de aki nem akar extra szennyesedényt termelni, el is hagyhatja ezt a mozzanatot. Közben az apróra vágott vöröshagymát egy kevés olivaolajon megpirítjuk, rárakjuk a darálthúst és áttört fokhagymával (hogy Stahl Juci barátnőmet idézzem, „néhány duci gerezddel”), sóval, borssal, paprikával, ízlés szerint oregánóval és kakukkfűvel ízesítjük, és sütögetjük lelkesen.
    Amikor már elég jól összerottyant, belekeverjük az összetört brokkolit, aztán felöntjük 2 deci tejjel és jó sűrűre főzzük. A lasagne tetejére kerülő besamelmártásnak is csak a neve rejtélyes, megcsinálni nem nagy ördöngősség. A felolvasztott vajban csomómentesen elkeverjük a lisztet, majd beleöntjük a tejet, szerecsendióval fűszerezzük és sűrűre főzzük. A lasagnét kivajazott/kiolajozott sütőedénybe terítjük, rá a brokkolis-húsos masszát, aztán még egy adag tészta, a töltelék másik fele, teteje-tészta és a végén az egészet nyakonöntjük a besamellel. A tetejére sajtot reszelünk, és be a sütőbe: 180 fokon a tészta megpuhulásáig (állítólag 40 perc, de érdemes inkább az illatára hagyatkozni, és lelkesen bökdösni húsvillával). Aki jénait használ, ne melegítse elő a sütőt, különben üvegszilánkot vacsorázhat.
    Amíg sül a cuccos, kihasználhatjuk az időt a kotyvasztás közben keletkezett szennyesedény letisztázására, ami azért is ajánlatos, mert a besamel már frissen is meglehetősen ragaszkodó trutymó. Szárazon meg vakargassa akinek hét anyja van.

Meggyes-túrós rétes

Előrebocsátom: nem tudok rétest gyártani. De lelkes vagyok. Ennek szellemében készült el az alábbi, inkább a ronda-de-finom, mint a Gerbeaud-minőség-tábort erősítő süti. Ja, és pink partikra kiváló.

Ami kell hozzá:
 
40 dkg túró
egy tojás
cukor
1 üveg magozott meggybefőtt
reszelt citromhéj
vaj/margarin
zsemlemorzsa
rétestészta

   
    A töltelékhez a túrót, a beleütött egész tojást és az előbb alaposan kinyomkodott és lecsöpögtetett meggyet kézi habverő- vagy turmix- vagy egyéb robotgépezettel alaposan összekutyuljuk, belekeverjük fél citrom lereszelt héját és ízlés szerinti mennyiségű cukrot/porcukrot. Űrkorszakunk hatalmas előnye az előregyártott rétestészta, ami szárított és fagyasztott verzióban is kapható, és megkíméli a szegény törődött háziasszonyokat az extra munkától. Persze nem mondom, hogy könnyű bármelyikkel is dolgozni, de ha magunk állnánk neki a tészta-gyurmázásnak, garantáltan még távolabb kerülnénk a sikeres végkifejlettől. Az első réteslapot hideg vízzel benedvesített konyharuhára fektetjük, finoman lekenjük olvasztott vajjal/margarinnal, rá a második réteget, azt is lekenjük. Dolgozhatunk kettő, vagy három lappal, attól függően, mennyire akarunk biztosra menni a rétes kilyukadását illetően (bár ez valójában inkább a Jóistentől függ, és ahogy a mellékelt fotó mutatja, az én imáim nem találtak meghallgattatásra).
    A legfelső lapra kevés zsemlemorzsát szórunk, hogy felszívja a töltelék nedvességét, aztán egy sávban rárakjuk a túrós cuccot, és a konyharuha segítségével feltekerjük, a két végét betűrjük. A töltelék kábé három tekercsre lesz elég. A sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetjük a réteseket és a külsejüket is lekenjük vajjal, aztán előmelegített sütőben 180 C-on addig sütjük, míg a tetejük szép színt nem kap. Bár a saját gyártmányaim csúfosan kidurrantak, az ízük nagyon jó lett, szóval megérték az amúgy nem túl nagy fáradságot.

Sok sikert és jó étvágyat mindenkinek!