Azon ritka szerencsés flótások közé tartozom, aki egy utazási irodás tesóval meg egy utazási csekkel jól ellátott anyukával, és a kettőjükkel ápolt jó kapcsolattal büszkélkedhet – a csillagok eme szerencsés együttállásának köszönhetem, hogy két teljes napig lébecolhattam az egerszalóki Shiraz hotelben. Íme pár fotó és néhány, száraz- és nedvesgőzben, meg jóféle gyógyvízben fogant gondolat minden gyakorló és „egyszermajd” wellnessturista figyelmébe!
A rafinált, de végülis nem túl hivalkodó szállodafront még semmit sem sejtet abból az afrikai ihletésű szín- és formakavalkádból, ami odabenn fogadja majd a látogatót:
Van itt ugyanis faragott marokkói székecske, keleti butikos színesüveg csillár meg fából faragott nagymellű, szalmahajú maszáj szobor egymás hegyén hátán (ez utóbbi szerencsére nem látszik a képeken). Ja, és mindehhez felváltva Adiemus (tudjátok, az ámájájás Első Lakáshitel reklámzene) meg Rachid Taha duruzsol a mindenütt jelenlévő hangszórókból. Ez után az első körben minden tisztességes bölcsész gyomrát csúful felfordító kultúrsokk után azonban az apró részletekben rejlő szépség, na meg az isteni „vizesblokk” és a szuper kiszolgálás szerencsére pár óra alatt visszaállítja a normál bélműködésünket.
A kultúrsokk fő élő és mozgó hordozója a szálloda „reklámfigurája”, a turbános-bőbugyogós Abdul (mert hogy máshogy hívnák egy marokkói fazonú hotel hangulatfelelősét). A magyart édesen törő úriember fő feladata, hogy mentateába fojtsa a vendégeket: két óránként ugyanis körbejár ezzel a háromlábú, hosszúnyelű „tálcával”, és elképesztő látványosan töltögeti az autentikus észak-afrikai itókát a kicsi poharakba a vállalkozó szellemű vendégek részére (sőt, néha almát, narancsot, miegyebet is kínál mellé). A kép ottlétünk első napjának korai óráiban készült, amikor a nővérem még rá bírt nézni a mentateára (másfél nappal később már heveny idegrohamokat kaptunk mindentől, aminek mentaíze volt, beleértve a fogkrémünket meg a rágóguminkat). De azért a kiszolgálás elsőrangúsága nem vitatható :)
„Vizesblokk” numeró únó: 35-38 Celsius fok, törökös hangulat, miegyéb.
Vizesblokk numeró dúe: 32-33 Celsius fok, a napi kétszeri aquafitness színhelye.
Ez utóbbihoz habszivacs-páncélos Tini Nindzsa Teknőcöknek öltöztünk (a víz alatt egy-egy ilyen kar- vagy lábpáncél 1-3 kg-os súlynak felel meg), és lelkesen ugrabugráltunk (én személy szerint majdnem vízbe fúltam a rögöhéstől a tornagyakorlatok alatt, de hát a fittnessnek is kell adni egy pofont, ha már ilyen helyen van az ember).
„Vizesblokk” numeró tre: a karavánszerájra hajazó belső udvar szépséges medencéjének vízhőmérsékletét sajnos nem volt alkalmunk megtapasztalni, mivel puhány banda lévén nem vállaltuk a kábé 5 lépésnyi távolságot a maximum 6 fokos februári levegőben.
A medencéket körítendő a szálloda wellnessrészlege egy finn- és egy infraszaunával, két „hammam” névre keresztelt isteni gőzfürdővel, meg egy fényterápiás kamrával egészül ki, az ilyen forró élmények után pedig az alábbi intézményekben hűthetjük le indulatainkat:
Az elszántabbak egy állandóan újratöltődő dézsányi jéghideg vizet boríthatnak a saját nyakukba, míg az óvatos duhajoknak az ún. „jégkamra” ajánlott, ahol beállhatnak a plafonból potyogó (bár ez a fotón sajna nem látszik) frissen gyártott jégkása záporába. A Shiraz hotel az ötletgazdag wellnessrészleg mellett egy egész sor testkezeléssel és masszázzsal is szolgál a „ha lúd legyen kövér”-felfogású vendégeknek. A kezelések nevének kitalálásánál a hotelmenedzsment tagjai 1. vért izzadtak és/vagy 2. marihuánás aromát töltöttek a szálloda egyik jelképének vált vízipipákba – legalábbis csak ezt a következtetést tudom levonni az eredményből: „tuareg megtisztulás”, „janicsár”- és „szultán masszázs”, „lulur extra masszázs”. Kultúrsokk extra. Én személy szerint egy csokoládés masszázson vettem részt, de az erről készült fotókat itt nem kívánom közzétenni, mert máshol még sokat kereshetek velük. :)
A forróvizes fürdőzés meg a dögönyözés bizony elbágyasztja szegény vendéget, és megkorgatja a gyomrát: ezt ellensúlyozhatjuk az arab hangulatú Shiraz Étteremben, ahol a svédasztalos vacsorán olyan fogások szerepelnek mint „mangalica bélszínjava piritósra tálalva”, „rokfort-sajtkrémleves ruccolával”, „mézzel sült libacomb frigye aszalt gyümölcsökkel” és így tovább. És ezeknek bizony nem csak a neve volt jó. Teli pocakkal nem jó aludni, irány tehát a Café Cairo: (itt lehetett esténként vizipipázni)
Nagyon finom volt a koktél, nem tudom, miért vágok a képen ilyen fintorgós pofát. Végül a jól megérdemelt éjszakai pihenésünket az inkább már mezopotámiaira hajazó díszítésű szobánkban tölthetjük el:
És ha valami érthetetlen okból kifolyólag megunnánk a Shiraz különbejáratú gyógyforrását, vagy ha munkál bennünk a természettudományos vagy idegenforgalmi érdeklődés, irány a híres-nevezetes egerszalóki gyógyfürdő, amit a hiper-puccos osztrák Rogner wellness-szállodalánc hathatós (pénzügyi) segítségével mostanra a tudományos-fantasztikus filmeket kenterbe verően modern élményfürdővé varázsoltak:
Utolsó kommentek