Egy kiállítás képei

2008. február 10.-éig látható a Magyar Nemzeti Galériában a Vaszary János festőművész teljes életművét bemutató kiállítás.
Jegyárak: felnőtt-1800; nyugdíjas és diák-900, csoportos-450 forint/fő

Vaszary János 1867-ben a kiegyezés évében született. 1885-től a budapesti Minirajztanoda növendéke, majd 1887-től Münchenben, majd Párizsban tanult. Kevés olyan festőt ismerek, akinek képein ennyire látszódnak az őt ért stílushatások, művészeti áramlások. Vaszary szinte minden a korban létező stílusirányzatban kipróbálta tehetségét. Első megrendeléseit nagybátyjától, Vaszary Kolostól kapta, aki ekkor az ország hercegprímása volt. Első próbálkozásaira a naturalizmus nyomta rá bélyegét (Fekete kalapos nő). A századfordulón őt is elkapta a szecesszió és a szimbolizmus irányzata. Ebben az időszakban készült művei alapozták meg hírnevét, amelyet számos díj és magángyűjtő vásárlása bizonyít. Ekkor készült képei közül több is más festők hasonló képeit idézik fel a nézőben (Gustav Klimt, Rippl-Rónai József, Paul Cézanne).

Leghíresebb képei ebből az időszakból az Aranykor (az 1900-as párizsi világkiállításon bronzéremmel jutalmazták), az Ádám és Éva és a Pávákat etető fiú. Szintén ebben az időszakban próbálja ki magát az iparművészet egyéb szakágaiban is (bútor-és faliszőnyeg-tervek –Kislány cicákkal). Az 1900-as évek elejétől kezdve művészetében nagy hangsúlyt kapnak a népi életből vett jelenetek. Az 1910-es évektől kezdve dolgozik egy újfajta stílus megteremtésén. 1910-ben ismét Párizsba, majd Itáliába utazik. Ehhez a korszakhoz tartozik a Mérsékelt kézmozdulatok (Lázár feltámasztása) című munkája, amelyet 1913-ban mutattak be. A kép Picasso korai munkáival mutat rokonságot (statikus, frontális beállítások). Az első világháborút haditudósítóként éli meg. A háborúban tapasztalt borzalmak az 1920-as évek közepéig rányomják bélyegüket képei hangulatára. A háború borzalmait leginkább kifejező alkotásai a Golgota-képek és a hadszíntért bemutató művei (Oroszok visszavonulása; Frontra utazó katonák).

A világháború nemcsak lelkileg, hanem anyagilag is megviselte a festőt és családját. 1922-ben nevezik ki a Képzőművészeti Főiskola óraadó tanárává, majd állandó tanárrá. Ez a kinevezés helyrehozza anyagi helyzetét, így ismét Párizsba látogat. Az 1924-ig terjedő időszak az expresszív korszak vagy más néven a fekete alapú korszak Vaszary életművében. Ezeknél a képeknél fekete alapra vitte fel vastag rétegben az olajfestéket, képei hangulata komor, sötét. Ekkor fordul sok más művészhez hasonlóan a keleti vallások és világ felé (Csendélet Buddha-szoborral). Franciaországi útja során beleveti magát a párizsi éjszakai életbe ekkor készülnek a színházas sorozatok és a La Cigale (A tücsök-1887-ben nyílt híres párizsi mulató) című kép is. 1925-től kezdődően az előző korszak ellentéteként jelentkezik a fehér alapú korszak. Itt fehér krétaalapra viszi fel a hígított világos, élénk színű olajfestéket (gyakran a vásznat látni a festékek alatt, vagy nem is visz fel festéket bizonyos helyekre). Ennek a korszaknak első alkotásai közé tartozik a Morfinista és a Nagyvárosi fények című alkotása. Utolsó éveiben a Duna-part és a tengerpart felé fordítja figyelmét. Ezek a legismertebb alkotásai. Sorozatot készít Duna-parti korzó címmel. Tengerparti képein dominálnak a világos és az élénk színek (Labdázók a tengerparton, Akt virágok között, . Utolsó képe a fehér hajó címet viseli, amely nem sokkal halála előtt készült el. 1939-ben 72 éves korában hunyt el. A kiállítás Vaszary teljes életművét kronológikus sorrendben mutatja. Egy-egy képnél megállva az embernek olyan érzése támad, mintha ő maga is visszacsöppenne az adott korba. A kiállítás megtekintésére (hacsak nem akar rajta végigloholni) rá kell szánni minimum másfél órát. 

Előzetes: legközelebb a jövő héten nyíló Zichy kiállításról számolok majd be mindannyiotok épülésére.